2016. november 23-án Kisgéresen, a községi önkormányzat és a Fórum Kisebbségkutató Intézet szervezésében került sor a Felvidékről szovjet munkatáborokba elhurcoltak központi emlékművének felavatására. A rendezvény előtt a témával kapcsolatos emlékkonferenciát tartottak a település közösségi házában.
Mindannyiunk életében vannak pillanatok, amelyekre jó emlékezni. Egy-egy családi fotó, egy kedves emlék, amelyek láttán mosolyra húzódik a szánk. De vannak események, melyekről nem őrzünk képeket a családi albumban, melyek nem örömteli pillanatokat idéznek, csak gyászt és szomorúságot. Ilyen gyászos eseményre emlékeznek a napokban Kárpátalja magyarlakta településein: 1944 novemberének tragikus napjaira és a málenykij robot áldozataira, arra a több ezer 18 és 50 év közötti kárpátaljai magyar férfira, akiknek nagy része soha nem tért vissza szülőföldjére, s akik hazatértek, azok is testben-lélekben megnyomorítva élték életüket.
„Kedves, amikor láncon vittek, a porban fehér kavicsot láttam. Kedves, amikor láncon vittek, a kis kavicsról dalt dudorásztam. Kedves, amikor láncon vittek, a kis kavicsot fel nem emeltem; Kedves, amikor láncon vittek, a dalt csak magamban énekeltem." - szól az egyik GULÁG vers az 1945-től szovjet területre kényszermunkára ártatlanul elhurcoltak tragédiájáról.
A Gulág Emlékbizottság pályázatának köszönhetően a szombathelyi Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 12 tanulója tanulmányi úton járt a Terror Háza Múzeumban Budapesten.
Emléktáblával tisztelegtek a földvári és más fogolytáborokban elhunytak előtt.
Tudta-e, hogy a málenkij robot, azaz a második világháború utáni szovjetunióbeli kényszermunka magyar elnevezése a „маленькая работа” (malenykaja rabota, azaz „kis munka”) orosz kifejezésből ered? A kényszerítő eseményeknél a szovjetek a civilek megnyugtatásaként ismételgették e kifejezést, hogy a civilek megnyugodjanak, munkájukra csupán rövid ideig lesz szükség.
