GULAG-múzeum nyílhat Cegléden
Kovács Emőke, az Emlékév szakmai vezetője a lágerekbe hurcoltak sorsának feltárásáról - interjú a Magyar Időkben.
Az volt abszurd, hogy idáig nem volt egyetlen központi hely sem, ahol leróhatták volna a kegyeletüket azok, akiknek hozzátartozója, családtagja veszett oda a szovjet lágerekben, és nem tudják, hol nyugszik – mondta lapunknak Kovács Emőke, a Gulag-emlékév szakmai vezetője a Szabadság téren a kényszermunkára elhurcoltak áldozatainak állítandó emlékműről. A történész beszélt arról is, hogy március 22-ig jelentkezhetnek magánszemélyek, kisközösségek a civileknek meghirdetett pályázatokra, kiállításokra, emléktáblák állítására, rendezvényekre, filmek készítésére, kordokumentumok feldolgozására. Nagy hatású oktatószoftverek, interjúk is készülnek a köztiszteletben álló túlélőkkel.
– Miért éppen az idei a Gulag-emlékév? Hiszen 1945-nek, az elhurcolások legsötétebb időszakának tavaly volt az évfordulója.
– Nem egyetlen esztendőről beszélhetünk. Tavaly ilyentájt lett meghirdetve az emlékév, s a megemlékezések sorozata a kommunizmus áldozatainak 2017. február 25-i emléknapjával zárul. Akkor lesz hetven éve, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, az Országgyűlés mentelmi joggal védett képviselőjét a megszálló szovjetek a lakásából minden jogot felrúgva elhurcolták. A kezdetét pedig már csak azért is nehéz pontosan megállapítani, mert a malenkij robotra való deportálások már 1944 őszén elkezdődtek, amint a Vörös Hadsereg Magyarország területére támadt.
– A Gulag-emlékbizottságnak melyek a közérdekű feladatai, tervei?
– A szerteágazó programokat össze kell hangolni. A kárpátaljai Szolyvára újból zarándoklatot szervezünk az elhurcolt magyar polgári lakosság emlékére. A kommunizmus áldozatainak emléknapjához kapcsolódóan február 24-én Lágerjárat címmel nyílik meg a Nyugati téren az a vagonkiállítás a Baranyai Német Kör szervezésében, amelyen Rétvári Bence parlamenti államtitkár megemlékezik. Ez utazó tárlat, az országnak főként azon pontjaira viszik majd el, ahol gyűjtőtáborok voltak a bevagonírozás előtt. Megrázó élményt jelenthet a Barakkba zárva – Életre ítélve című kiállítás és installáció a Fővám téri aluljáróban, ahol Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter tart beszédet 24-én 15 órakor. A központi megemlékezések február 25-én a budapesti Olimpia parkban, valamint Kistarcsán és Békéssámsonban folytatódnak.
– Különböző számok forognak a Szovjetunióba deportált lakossággal kapcsolatban.
– Amiatt képlékenyek a statisztikák, mert a források eltérőek. Sok civilt hadifogolyként tartottak például nyilván a norma teljesítése miatt. Azért azt megközelítő pontossággal el lehet mondani, hogy mintegy nyolcszázezer magyar polgári lakost fogtak el, s vittek ki a Szovjetunióba, s ebből a hatalmas mennyiségből hozzávetőlegesen kétszázezren soha nem tértek vissza. Az a cél, hogy a hazai és külföldi adatbázisokat, digitalizált, illetve primer forrásokat összevessék a szakemberek, és egzakt képet kapjunk a lényegében elrabolt magyar állampolgárok későbbi sorsáról.
– Balog Zoltán a napokban jelentette be, hogy mintegy négyszázhúszezer hadifoglyunkról találtak információkat magyar szakemberek Oroszországban. Áttörést hozhat ez a kutatásokban?
– Komoly előrelépést jelenthet az új, félmilliós adatbázis. Az anyag nagy valószínűséggel tartalmaz átfedéseket az eddigi dokumentációkkal, amelyek főként a Hadtörténeti Intézetben és a nagy levéltárakban találhatók. Az oroszok a rendszerváltás után egyébként már adtak át listát, amely számítógépre lett áttéve. Ezek a cirill betűvel fonetikusan leírt nevek, információk túlnyomórészt azonban nincsenek dekódolva, visszafejtve. Nem mindig olyan egyszerű a megoldás például, mint hogy a lejegyzett Birityoujfalu Berettyóújfalut jelent valójában. Vagy az, hogy Petyefi az Petőfi. Nagyon fontos, hogy most ismét elindulnak a primer forráskutatások és azt követően létrejöhet egy nagy közös adatbázis. Ezt a mostani, oroszoktól érkező adattömeget azonban nem az emlékév keretében fogják feldolgozni, hiszen a munka lényegesen több időt vesz majd igénybe.
– Forrásértékű, mindenki – főként a fiatalok – számára hozzáférhető és közérthető népszerűsítő-felvilágosító anyagok születnek-e az emlékbizottság égisze alatt?
– Természetesen. Nagy hatású oktatószoftverek készülnek, valamint interjúk hős túlélőkkel. Fantasztikus emberek ők, akiktől a mai ifjúság hiteles, megszenvedett történeteket hallhat. Keményfi Béla, Olafsson Placid atya, Koós Ottó, Galgóczy Árpád, Miklósi Károly beszél a filmeken a sorsukról, raboskodásuk éveiről, kálváriájuk körülményeiről. Karizmatikus egyéniségek ők, kilencven-száz éves koruk ellenére bámulatos előadókészséggel, élénk memóriával. Koós Ottó volt honvéd százados például 101 éves, de még mindig autóval jár be Gödöllőről. Galgóczy Árpád hazajőve igen sok orosz klasszikust fordított le. Miklósi Károly ott ül a Nyugatinál mindennap, és árulja a malenkij robotról szóló könyvét. Placid atya tíz évet raboskodott a gulagon, idén lesz százesztendős, alkalmanként misézik. Megvannak a kiemelkedő túlélők, akik bizonyítják, hogy a borzalmakból még építkezni is lehet, ha szilárd az erkölcsi erő, hit, akarat. Készül továbbá eredeti helyszíneken forgatott websorozat színészi közreműködéssel, valamint ifjúsági képregény, oktatási segédanyag is. Idekapcsolódik, hogy Hobo oroszországi helyszíneken gyűjtött anyagot, amelyből megzenésített drámát ír, hogy a Nemzeti Színházban adja elő.
– Nem túlzottan fővároscentrikus a rendezvénysorozat?
– Szó sincs róla. Nem csak a vagonkiállítás járja be az országot. Lesz országos tanulmányi verseny is. Többek között Hódmezővásárhelyen, Kaposváron, Miskolcon tartanak interaktív, vetítéses előadásokat történészek. Körvonalazódik egy terv Ceglédre, ahol az egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító gyűjtőtábort üzemeltették, hogy egy Gulag-múzeum legyen a volt huszár-, későbbi szovjet laktanyában. Éppen erről a táborról készült egy 3D-s feldolgozás a Nemzeti Emlékezet Bizottsága történészének, Bank Barbarának a vezetésével, amit nemrég mutattak be. Szeretnénk továbbá, hogy folytatódjon az olyan emlékezőhelyek nyitása, amilyen a hódmezővásárhelyi Emlékpont. A rendezvények, kiállítások, konferenciák a határon túli magyar szervezetek közreműködésével és az anyaország együttműködésével Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján szintén folyamatosan zajlanak. Határon innen s túlról egyaránt lehet jelentkezni civil pályázatainkra, amelyeket március 22-ig lehet benyújtani kiállításokra, emléktáblák állítására, konferenciákra, rendezvényekre, filmekre, kordokumentumok feldolgozására, megjelentetésére. A részletek honlapunkon, a Beszedesmult.hu-n találhatók.
– Felépül-e a közeljövőben a Szabadság téren a szovjet megszállás áldozatainak emlékműve?
– A kormányzat elkötelezett az elhurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékművének mielőbbi létrehozására. Az volt abszurd, hogy idáig egyetlen központi hely sem létezett, ahol leróhatták volna a kegyeletüket azok, akiknek hozzátartozója, családtagja veszett oda a szovjet lágerekben, és nem tudják, hol nyugszik. Földi útjuk végéről sok esetben a mai napig nincs megfelelő információnk, a végtisztesség megadásának lényegéről és fontosságáról pedig már Szophoklész óta tudunk. A kommunista diktatúra azonban nemcsak a keresztény, hanem az antik értékrendszert is elpusztította. Az újjáépítés, emlékezeti szinten is, közös és nagy feladat.
Forrás: http://magyaridok.hu/belfold/gulag-muzeum-nyilhat-cegleden-398953/