II. GULÁG–GUPVI-eszmecsere: személyes, eleven, tanítható emlékmű, emlékhely méltó az áldozatok emlékéhez!

A VERITAS Történetkutató Intézet beszámolója a második pódiumbeszélgetésről.

"Minél több alkalommal és szélesebb körben folytatott eszmecserék nyomán kialakított társadalmi közmegegyezésre kell jutnunk abban, hogy a szovjet megszállás áldozatainak méltó kegyeleti emlékét megörökítő, nagyon személyes, tömör, tőmondatos emlékmű vagy emlékhely jöjjön létre! Ha nem is a Szabadság téren, de Budapesten. Az emlékez(tet)és legyen élő, tanítható és tovább örökíthető – foglalta össze a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve jegyében zajló nyílt, társadalmi beszélgetéssorozat 2015. január 27-i eszmecseréjének végső üzenetét a fórum moderátoraként Pók Attila történészprofesszor, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének (MTA BTK TTI) tudományos tanácsadója.

A 2017. február 25-ig tartó emlékév alkalmából a kormányzat által 2015-ben létrehozott, Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) minisztere által elnökölt GULÁG–GUPVI Emlékbizottság, illetve annak programirodája tavaly októberében szervezte meg első ülését. Ezen zömmel történészek tanácskoztak s jutottak egységes álláspontra abban, hogy a Gulág Emlékév célja: rámutatni a politikai propaganda és a valóság közötti különbségre, és emléket állítani mindazoknak, akik a „propaganda évtizedeiben” nem mondhatták el mindazt, amit meg- és átéltek.

A GULÁG Emlékbizottság a testület tevékenységében történő részvételre felkérte Szakály Sándort, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatóját, valamint az intézet Tanácsadó Testületének tagjait: Haraszti György, illetve Hermann Róbert történészprofesszort, aki egyben a Magyar Történelmi Társulat elnöke is. Mindhárman részt vettek az első nyilvános vitán éppúgy, mint a 2016. január 27-én rendezett, második nyilvános emlékbizottsági eszmecserén."

Az eredeti cikket megtekinthetik erre a linkre kattintva.

Tudta-e…

Tudta-e, hogy a málenkij robot, azaz a második világháború utáni szovjetunióbeli kényszermunka magyar elnevezése a „маленькая работа” (malenykaja rabota, azaz „kis munka”) orosz kifejezésből ered? A kényszerítő eseményeknél a szovjetek a civilek megnyugtatásaként ismételgették e kifejezést, hogy a civilek megnyugodjanak, munkájukra csupán rövid ideig lesz szükség.