Országos megemlékezés a magyarországi németek elűzetésének 70. évfordulója alkalmából
Január 17-19-e között ünnepségsorozat keretében emlékeztek meg Budaörsön a 70 évvel ezelőtt lezajlott tragikus eseményekre. 2012 decemberében nyilvánította az Országgyűlés január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává, abból az okból, hogy 1946-ban e napon, Budaörsről indult el Magyarországról az elüldözött, otthonaiktól megfosztott német lakosokat szállító első vonatszerelvény.
Az emléknap keretében nemzetközi konferenciát tartottak a budaörsi városházán, Integráció vagy további megkülönböztetés? A kárpát-medencei németek helyzete az 1950-es években címmel a Konrad-Adenauer-Stiftung, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata, a budaörsi Bleyer Jakab Heimatmuseum és a Pécsi Tudományegyetem Német Történelem és Kultúra Délkelet-Közép-Európában Alapítványi Tanszéke szervezésében.
A rendezvény zárónapján ünnepélyes koszorúzásra, szentmisére és megemlékezésre került sor a budaörsi Ó-temetőben, amely a magyarországi németség egyik legrégebbi épen maradt temetője. ,,Nach meines Heimat zieht's mich wieder, es ist die alte Heimat noch” – hangzott a német nemzetiségi kórus előadásában az összegyűlt tömeg előtt, ahol az ünnepi műsort a koszorúk elhelyezése követte.
A német elűzetés emlékművénél koszorúzott:
Orbán Viktor, Miniszterelnök, a Magyar Kormány nevében,
Hartmut Koschyk, a Német Szövetségi Köztársaság Kormánya nevében,
Heinek Ottó, az Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke,
Ritter Imre, német nemzetiségi szószóló.
A koszorúzást követően német nyelvű megemlékező szentmisét tartottak a Nepomuki Szent János plébánián, ahol beszédet mondott többek között Orbán Viktor miniszterelnök is. A misét Pfarrer Gregor Stratmann celebrálta, közreműködött Bese Gergő, Jánoska Domonkos, Nobilis Márió, Varga János és Wigand István. Köszöntőt mondott Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere. Megemlékezett Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke és Hartmut Koschyk, a német szövetségi kormány áttelepülőkért és nemzeti kisebbségekért felelős kormánybiztosa is.
Orbán Viktor beszédében kiemelte: „Amikor Magyarországot megszállták, akár Nyugatról, akár Keletről, annak mérhetetlen szenvedés lett a következménye.
A 20. század története arról tanúskodik, hogy amikor Magyarország elveszítette függetlenségét, akkor kitaszította, kifosztotta, elüldözte és végletesen kiszolgáltatott helyzetbe juttatta saját polgárait. Ezért “a legkisebb esélyt sem adhatjuk egy olyan világ eljövetelének, amelyben hasonló rendeletek és listák születhetnek” – hívta fel a figyelmet, hozzátéve: „csak egy szuverén ország erős kormánya képes megvédeni különböző nemzetiségű állampolgárait a külső erőktől és az azokat kiszolgáló belső csatlósoktól.”
A miniszterelnök beszédében emlékeztetett, „hetven éve egy kitelepítésnek álcázott deportálás zajlott le Magyarországon és Európa más országaiban, és nem akadt egyetlen józanul gondolkodó felelős személy, beleértve a győztes hatalmak képviselőit is, aki szembeszállt volna ezzel. Azokban az időkben Európa kétszer is kapitulált egymás után: először a nemzetiszocializmus, majd a nemzetközi szocializmus csábításának engedett.” Szomorú közös nevezője a nemzeti- és a nemzetközi szocializmusnak, hogy „a kollektív bűnösség elve alapján egész népeket voltak képesek marhavagonokba terelni”.
A kormányfő beszédében méltatta a magyarországi németeket. Mint mondta, a magyarországi sváb közösség Magyarország és a magyar kultúra szerves és elidegeníthetetlen része. A kormány támogatja az itt élő németek identitásának, kultúrájának megőrzését. “A magyarországi németek szenvedéstörténete emlékeztessen minket arra, hogy az ember elidegeníthetetlen joga ott élni, ahová született. (…)
Adjon a Jóisten elegendő kitartást és türelmet, hogy Európát megvédjük és megtartsuk. És adjon elegendő erőt, hogy a szülőföldön maradás jogát Európán kívül is érvényesíteni tudjuk”, mondta beszéde zárásaként Orbán Viktor.
Wittinghoff Tamás polgármester úr köszöntőjében megemlékezett arról, hogy 1946-ban ezen a településen kezdődött a németek kitelepítése. „70 évvel ezelőtt Budaörs, újkori történetének legszomorúbb napjait élte át. A magyarországi német ajkú lakosság elűzetésének kerek évfordulóján ma városunk ad otthont a központi megemlékezésnek. (…)
A háború borzalmai után a társadalom megtalálta maga helyett a felelősöket. Anélkül vádoltak meg minden német származásút, hogy az egyéni felelősséget vizsgálták volna. A kollektív bűnösség elfogadhatatlan elve alapján bélyegezték meg őket…
Családi emlékem is van ezekből az időkből, hisz nagyapámat 1945. április 4-én távolították el budapesti munkahelyéről. A bűne a német származás, a polgári klerikális háttér volt. Ő ragaszkodott német nevéhez, mondván, a háború mindent elvett, ami örökségként megmaradhatott, apja nevét nem adja. Pap illetve tanítónő testvére biztonságosabbnak tartották magyar név felvételét. A hazát elhagyni szerencsére nem kényszerültek… Nem úgy, mint az a kétszázezer ember, akiket marhavagonokba zsúfolva űztek el otthonaikból egy szál batyuval. Megfosztva őket mindentől, amit saját erejükkel évszázadok alatt létrehoztak. A társadalom nagy része ismét passzív és érzéketlen maradt… A kitelepítések Budaörsön kezdődtek…
Erről emlékezik meg a márványtábla a volt községháza falán, s az elűzetési emlékhely az Ó-temetőben…”
Hartmut Koschyk, a német kormány kivándorlási kérdésekért és nemzeti kisebbségekért felelős megbízottja – Angela Merkel német kancellár üdvözletét tolmácsolva – a múlttal való szembenézés jó európai példájaként méltatta az emléknapot. Köszönetet mondott a magyar kormánynak, a parlamentnek és a magyar embereknek az emléknap létrejöttéért.
Beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar-német kapcsolatok szorosak és barátiak, ennek különös jelentősége van a magyarországi németek számára is. Méltatta a magyarországi példamutató kisebbségi politikát. Kiemelte, hogy a magyar alaptörvény államalkotó tényezőkként tekint a nemzetiségekre.
Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke beszédében elmondta: a kétszázezer kitelepített magyarországi német között alig voltak olyanok, akik ne úgy érezték volna, hogy Magyarország a hazájuk. Nem értették, hogyan tehetett velük ilyet az ország, amelyet szerettek és otthonuknak tartottak.
Kiemelte: ezeket a fájdalmas történeteket nem szabad elfelejteni, ugyanakkor csak a múltra és a múltban elszenvedett sérelmekre nem lehet identitást alapozni. A magyarországi németek identitása összetettebb lett, ma már egyszerre németek, magyarok és európaiak. Ennek a közösségnek anyanyelve és kulturális öröksége megőrzésével modern, 21. századi képet és önképet kell kialakítania.
