Baskírföldön és Tatárföldön a magyar rabok nyomában
Az alábbiakban olvashatják Dupka Györgynek, a kutatócsoport főtanácsadójának beszámolóját a Német Kör történelmi zarándokútjáról az Uralban:
A GULAG Emlékbizottság támogatásával a pécsi Német Kör szervezésében szerencsésen hazaérkezett a 12 fős uráli kutatócsoport, a kiindulási ponttól oda-vissza számítva Budapest-Moszkva-Ufa-Oktyabrszkij-a tatárföldi Jelabuga érintésével több mint 6 ezer kilométer távolságot tett meg repülőgéppel, autóbusszal és gyalogosan.
A 2016. június 24. - július 2. közötti uráli zarándokút tagjai voltak: a Magyar Televízió stábja képviseletében Noll Katalin szerkesztőriporter, Csomós István Tamás operatőr, dr. Szilágyi Péter Ferenc a Miniszterelnökség helyettes államtitkára, Dr. Bognár Zalán és dr. Dupka György GULÁG-GUPVI kutatók, a pécsi Német Kör képviseletében Matkovits-Kretz Eleonóra elnök, Matkovits Réka Aléna, Dimitrienko Anna, Árvai András, Szenácz Mihályné (az Oktyabrszkiji 1701-es munkatáborban robotoló magyar szülők itt született leánygyermeke), Harsányi Zoltánné (Jurij Lapsin alias Arnold György magyarországi unokatestvére, nyugdíjas tanár), valamint Árvai Attila, a szerencsi Német önkormányzat elnöke.
Csoportunk bejárta a baskírföldi, illetve Oktyabrszkij várost és a vonzáskörzetébe tartozó településeket (Sztarije Tujmazi, Oktyabrszkij-Narijsevo, Moszkovka,, Mullin-1, Mullin-2,, Alekszandrovka, Bugulma, Pervomajszkoje stb.), eljutottunk a tatárföldi Urusszu, Jelebuga és más helységekbe. Ezeken a helyszíneken több egykori , második világháborús kényszermunkatábort, hadifogoly-temetőt azonosítottunk, dokumentáltunk.. Találkoztunk Magyarországról, illetve a Kárpát-medencéből (Erdély, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja) "malenkij robotra" elhurcolt civilek, hadifoglyok, kitelepített német és magyar családok leszármazottaival, helyi lakosság vendégszerető baskir, tatár, udmurt, csuvas, mari és orosz képviselőivel, akik segÍtettek a megsemmisített, beépített magyar-német fogolytemetők (1852., 1701., ORB munkatábor, 9001, 97., lágerek, OMZ és SZU-1 NKVD általi zárt táborok stb.) felkutatásában, emlékhelyek kijelölésében és létesítésében., ezenkívül a túlélők leszármazottaitól különböző tényfeltáró dokumentumokat, visszaemlékezéseket kaptunk.
Munkánkat mások mellett Lapsin Jurij alias Arnold György oktyabrszkiji képzőművész, költő, nyugalmazott mérnök, és helytörténész, a Pécs környékről idehurcolt Arnold János volt hadifogoly fia, Továbbá: Farit Számigullin mérnök (Ufa), Dina Dautova idegenvezető (Ufa), Irina Medvegyeva Oktyabrszkij város Múzeumának igazgatója, Greb Voldomár, a helyi, a Volga-mentéről származó, ide telepített német családokat összefogó egyesület elnöke, Kasapov Ravil, a Nyomkeresők helyi múzeumának igazgatója. Oktyabrszkij város magyarbarát értelmiségének képviselői (Szergej Telicsko, Ruszlám Kamaletgyinov, Vladimir Dobrin, Oleg Nyikolajev, Ragyik Gabdulin, Albert Uszmánov, Vjacseszlav Muhin, Ruszmán Uszmánov és mások). Eredményes találkozókon vettünk rész. A baskír intelligencia képviselőinek segiíő közreműködésével Oktyabrszkij Mullin 1 temetőben emlékjelet avattunk Konsztantin atya ortodox pap részvételével, Közös kiállítást és értelmiségi fórumot szerveztünk a város központi múzeumában.
Ufában megalakitottuk a Baskir Magyar Baráti Társaságot, elnöke: Farit Számigullin mérnök (Ufa), felelős titkára: Dina Dautova idegenvezető (Ufa). Felkerestünk több olyan települést, kurgánt, ahol ősmagyarok éltek. Az Ik/Ék folyó völgyében Musztafino, és Tukajevo falu melletti Kurgán tetején megszemléltük az ősi oltárkövet és a temetkezések helyszíneit is.
Utunkról riportfilm és könyv készül. Az kutatóút egyik legnagyobb negatívuma, hogy Oktyabrszkij város kommunista, ortodox szemléletű vezetői nem kívántak velünk találkozni és megakadályozták a központi emlékmű felállítását. Azonban tervünkről nem mondtunk le, a központi hatóságok (Moszkva, Ufa) közreműködésével igyekszünk a helyi ellenállást letörni, tesszük ezt a népi diplomácia eszközeivel és a helyi baskír értelmiségiek támogatásával.
A folyó év augusztusában Kaukázus környéki régiókban, országokban (Groznij, Mahacskala, Baku, Tbiliszi, Jereván, Kutaiszi stb.) folytatjuk kutatóutunkat.
Oktyabrszkij város bejáratánál a fogadóbizottság körében
Találkozó a Volga-mentéről kitelepitett németek leszármazottaival civilszervezetük székházában (Oktyabrszkij városban)
Jurij Lapsin alias Arnold György (a Pécs környéki településről elhurcolt Arnold János hadifogoly fia) emlékmű makettje, készült a történelmi Magyarország területéről 1944-ben internált magyarok és németek emlékére, akik Oktyabrszkij város épitése során haltak meg, becslések szerint 180 fő. Az emlékmű felállitásáért, az engedélyek beszerzéséért jelenleg is folyik a küzdelem.
A 1852-es láger ledózerolt temetőjében (a Tizmani hegy közelében), ahol Magyarországról ide hurcolt 1800 internáltból 180 német és magyar férfi alussza örök álmát. A rabt'rsak szomorú sorsát Berghoffer Róbert budapesti túlélő Tabu c. emlékkönyvében örökitette meg. A jeltelen rabtemető egyik nyirfájára magyar nemzeti szinű szalaggal átkötött virágcsokrot helyeztünk el és imát mondtunk halottaink lelki üdvéért.
Emlékkonferencia a Oktyabrszkij város központi múzeumában
A felszámolásra itélt Okyabrszkij város vasút melletti volt polgári temetőjében a 1701-es tábor 18 elhunyt rabja nyugszik, sírhelyüket eltüntették. Lapsin Jurij alias Arnold György által készitett emlékjelet Konsztantin atya szentelte fel. Emlékbeszédet tartott: dr. Szilágyi Péter Ferenc, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára, Matkovits Kretz Eleonóra, a pécsi Német Kör elnöke, Voldomár Greb, az oktyabrszkiji Német Kör elnöke, Jurij Lapsin képzőművész, valamint e sorok irója.
A koszorúzással egybekötött közös megemlékezésre eljöttek a helyi civilszervezetek képviselői is. Greb Voldomár, a helyi, a Volga-mentéről származó, ide telepített német családokat összefogó egyesület elnöke, Raul Gaun Berlinben élő történész, iró, Kasapov Ravil, a Nyomkeresők helyi múzeumának igazgatója. Oktyabrszkij város magyarbarát értelmiségének képviselői (Szergej Telicsko vállalkozó, Ruszlám Kamaletgyinov sportoló, Vladimir Dobrin oktató, Oleg Nyikolajev épitész, Ragyik Gabdulin grafikus, Albert Uszmánov, az Alkotók Háza vezetőségi tagja, Vjacseszlav Muhin, Ruszmán Uszmánov és mások).
Eljutottunk a tatárföldi Urusszu, Jelebuga és más helységekbe. Ezeken a helyszíneken több egykori, második világháborús kényszermunkatábort, hadifogoly-temetőt azonosítottunk, dokumentáltunk. Főhajtás a tatárföldi Jelabuga város (Káma folyó völgyében) magyar-német hadifogolytemetőben, ahol 623 magyar és német fogolykatona alussza örök álmát a tömegsirokban, valamennyien a hirhedt 97. sz szigoritott NKVD-lágerben raboskodtak, amelyet az NKVD a helyi, még 1920-ban elkobzott (Jelabuzsszkij Kazanszka-Bogorodickij zsenszkij monosztir) női kolostorban alakitott ki, több ezer foglyot őriztek és dolgoztattak.
Felkerestünk több olyan települést, kurgánt, ahol ősmagyarok éltek. Az Ik/Ék folyó völgyében Musztafino, és Tukajevo falu melletti Kurgán tetején megszemléltük az ősi oltárkövet és a temetkezések helyszíneit is.
Ufában megalakítottuk a Baskir Magyar Baráti Társaságot.
A Magyar delegáció tagjai sikerként könyvelték el, hogy Baskír–Magyar Baráti Társaság alakult pénteken Ufában, amely civilszervezetként fog tevékenykedni a kétoldalú kapcsolatok erősítéséért. Az alakuló ülésen 15-en vettek részt, köztük történészek, civilszervezetek képviselői, grafikusok, a baskíriai értelmiség képviselői (turisztikai szakemberek, kutatók, vállalkozók, egyetemisták, grafikusok), illetve a pécsi Német kör által szervezett kutatócsoport tagjai. A tagok egyhangúlag a magyarbarát Farit Szamigullin mérnököt, a baskíriai hokicsapat menedzserét választották a szervezet elnökévé, Dina Dautovát felelős titkárává (az Ufai Állami Repülőfőiskola hallgatója). Elnökségi tag lett továbbá Lapsin Jurij/ alias Arnold György képzőművész, költő (a pécs környéki Arnold János volt hadifogoly Oktyabrszkijban élő fia, apját a Baranya megyei Szágyról hurcolták ide), dr. Dupka György és Bognár Zalán, GULÁG-GUPVI kutató, Matkovits Kretz Eleonóra a pécsi Német Kör és Árvay Attila a szerencsi Német Önkormányzat elnöke, Szenácz Mihályné, (az Oktyabrszkiji 1701-es munkatáborban robotoló magyar szülők itt született leánygyermeke), Harsányi Zoltánné, (Jurij Lapsin magyarországi unokatestvére, nyugdíjas tanár), Dmitrienko Anna idegenvezető és mások. A Baskír–Magyar Baráti Társaság megalakulását, létrehozását üdvözölte Kontros Ferenc, Magyarország kazányi főkonzulja is. A magyarokat testvérnépként fogadó Farit Szamigullin (Фарит Самигуллин) elnök az alakuló ülésen az MTVA-t az utúnkról tudósító szerkesztőriporterének (Noll Katalinnak) nyilatkozva elmondta: a szervezet első lépésként igyekszik közbenjárni a baskíriai elnöki hivatalnál, hogy mihamarabb állítsák fel a Jurij Lapsin(Arnold György) által tervezett emlékművet Oktyabrszkij városban a Magyarországról „malenkij robotra” idehurcolt, Oktyabrszkij város építésében részt vett magyarok és németek emlékére, akik közül mintegy 200-an az említett városban alusszák örök álmukat. Szavai szerint a létrehozott civil szervezet célja, hogy a népi diplomácia eszközeivel hatékony segítséget nyújtson a baskíriai kormányzati szerveknek és az önkormányzatoknak kibővíteni Magyarországgal és annak önkormányzataival, intézményeivel és civilszervezeteivel a kétoldalú kapcsolatokat gazdasági, kereskedelmi, humanitárius, kulturális és tudományos területen. Védnökséget vállalnak Baskíria területén lévő magyar és német lágertemetők fölött, részt kívánnak venni gondozásukban, újabb lágertemetők feltárásában, emlékhelyek kialakításában. Kiemelten kívánnnak foglalkozni a baskírföldi ősmagyar sírok, építmények régészeti leleteinek megismertetésében, emlékhelyek kialakításában. A baskír régészek (Erdélyi István régész, az MTA régészeti kutatócsoportjának egykori tagja közreműködésével, Sokurov Anyiszin baskír történész, az Oktyabrszkij múzeum alapítója és mások) eddig 3 temetőt, 15 kurgánt, 5 várost, 4 kistelepülést tártak fel, ahol a VII-IX. századokban (Magna Hungáriában) élt ősmagyarok nyomaira bukkantak. A baskír jogszabályok alapján magyar állampolgárok és szervezetek is csatlakozhatnak a későbbiekben az Ufában bejegyzett civil szervezethez.