Beszédes múlt

A Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (SZORAKÉSZ) különleges különszámot adott ki az elmúlt egy esztendei speciális érdekvédelmet, embert, méltóságot, történelmet és hagyományt védelmező tevékenységéről.

A SZORAKÉSZ elsősorban arról ismerszik meg, hogy szókimondó, szenvedélyesen küzd(ött) az évtizedekig a társadalom legalsó szintjére szorítottak emberi méltóságának, megélhetésének, nyugalmának biztosításáért.A Gulág-rabságot szenvedett  Menczer Gusztáv szervezte-irányította a SZORAKÉSZ-t, majd az ő halála után lánya, Menczer Erzsébet vette át a SZORAKÉSZ-stafétabotot. Meglehet, még következetesebbé, elhallgatást és kettős mércét nem tűrővé, tántoríthatatlanná vált ez a speciális érdekvédelem.

Minap hozta a posta – mindjárást látnivaló volt: különleges kiadást tarthat kezében az olvasó, ha kezébe veszi a SZORAKÉSZ HÍRADÓ GULÁG–GUPVI Emlékév egy esztendejét felölelő, bemutató különszámát (SZORAKÉSZ Híradó, 24. évfolyam 1. szám 2016 július).

E kiadvány kegyeletteljes, nemes célja ugyanaz, mint az emlékévé: rámutatni a politikai propaganda és a valóság közötti különbségre, s emléket állítani mindazoknak, akik a „propaganda évtizedeiben” nem mondhatták el mindazt, amit meg- és átéltek.

A múlt üzen – a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (SZORAKÉSZ) által is: a második világháború évei alatt, majd azt követően sok százezer magyart, illetve német származásút hurcoltak a győztes nagyhatalomnak számító és a nyugati szövetségesek által szabad kezet kapott Szovjetunió hadifogoly, internáló, „átnevelő” s leginkább kényszermunkatáboraiba. „Malenkij robot” ürügyén, vagyis jogcím nélkül, azután továbbfokozták a mérhetetlenül embertelen gonoszságot, kíméletlenséget a sztálini birodalmat (nemkülönben a szovjet megszállás alá került, „szocialista béketábor” fedőnév alatt szovjet befolyás alá kényszerített országokat) keresztül-kasul behálózó lágerekben folytatott náci-kommunista alapvetésű módszerekkel.

A lágerekben elszenvedett sanyargatások, kínzások tömeges halálozásokat, borzalmas, hosszú távú megrokkanásokat és traumákat okoztak, de erről azon szerencsések, akik végül hazakerülhettek – nem beszélhettek. Az elhallgattatás azonban sosem tarthat a végtelenségig. Ez örökérvényű igazság, ahogy az is, hogy a túlélők, az utódok akkor sem hallgathatnak, amikor a politikai-társadalmi változások lehetővé teszik az emlékezést, a nyílt beszédet. Ez annál is inkább fontos, mert egyre fogynak a túlélők, s egyre távolabb kerülnek az egykori eseményektől, azok túlélőitől az utódok. Tehát az emlékezésnek, emlékeztetésnek folyamatosnak kell lennie! Erre törekszik a SZORAKÉSZ is, bevetvén a kezdeményezések, rendezvények, kiadványok eszközeit.

A dokumentumokban és képekben gazdag különszámban olvashatunk emléktábla-avatásokról, jubileumi találkozókról, jubileumi emlékülésről, újrakoszorúzásról, barakk- és vagonkiállításokról, helyszínekről (Balatonalmádi, Budapest, Csetény, Fonyód, Jásd, Komárom, Recsk, Szombathely, Vállaj stb.), a Műegyetemnél és Óbudán rendezett megemlékezésről. Akkor is, ha néhány áldozatról van szó, s akkor is, ha ezrekről. Az oly fontos személyességre, az egyes konkrét helyszínekre külön figyel a SZORAKÉSZ, hiszen mindez még inkább valóság- és hangulathűen emlékeztet a Kárpát-medencei magyarokat sújtó tragédiákra. Ezt fémjelzi a szervezet 25. jubileumi találkozója, ahol – mások mellett – köszöntötték a SZORAKÉSZ felügyelő bizottságának elnökét, vitéz békei Koós Ottó alezredest, egykori Gulág-rabot a 100. születésnapja alkalmából. Őt levélben köszöntötte Orbán Viktor miniszterelnök.

Ezen az emlékülésen is felszólalt Boross Péter volt miniszterelnök, a VERITAS Intézet Tanácsadó Testületének elnöke, aki rámutatott: a XX. század a magyar tragédia százada, egyben a Szovjetunióba hurcolt magyarok tragédiájáé. A Szabadságharcosok Közalapítvány elnöki tisztét is betöltő politikus emlékeztetett a Trianon utáni nemzedékre, amelybe mélyen beleégett a két világháború közötti fő gondolat, a revízió eszméje, ebben akkor egységes volt a nemzet, s igyekezett visszaszerezni az elorozott magyar területeket. Ám ezt a kort, ezen nemzedékeket is évtizedeken át elnyomta az őket „gyalázó történetírás”. Jelenünkről szólván Boross Péter kiemelte, hogy a haza szellemileg még nem egészséges, de a levegő már tisztább, küzdeni kell azért, hogy az „igaz” szó igazságot jelentsen. Ezért a történelemhamisítást és a kettős mércét elutasító, a helytállást, a kegyeletet mindenekfölött pártoló gondolatot képviseli – többek között – a SZORAKÉSZ. S ezt tükrözi a most megjelentetett különszám is.

A Recski Szövetséggel, a Politikai Elítéltek Közösségével (PEK), s természetesen a VERITAS Intézettel szorosan együttműködő SZORAKÉSZ szerteágazó tevékenységében jelentős szerepet kapnak az országos kezdeményezések, megmozdulások. Ilyen volt a Totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapján (augusztus 23-án) tartott emlékmenet a szovjet lágerekbe hurcolt politikai foglyokra és kényszermunkásokra való emlékezés jegyében, amelyen számos eseményhez hasonlóan részt vett Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) tárcavezetője, valamint Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára is, aki a GULÁG–GUPVI Emlékév kiemelt projektjének kormányzati felelőse, és kifejtette, hogy a kabinet egyazon véleményen van a SZORAKÉSZ-szel, hogy minden településünkön legyen Gulág-megemlékezés!

A kormány megemlékezéséről a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja (november 25.) alkalmához kapcsolódóan hangzott el Orbán Viktor miniszterelnök „Tisztelet a hősöknek, kegyelet az áldozatoknak!” alapvetésű emlékbeszéde is, amelyet szintén közöl a különszám.

Kiemelt helyet kapott az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, azon belül Kovács Emőke történész, a Gulág-emlékév szakmai vezetője (bal képünkön) közreműködésével az EMET Magyary-termében folytatott nyilvános vitasorozat, széleskörű társadalmi párbeszéd is, amely a budapesti központi emlékmű felállítása társadalmi, történeti, művészeti szempontjainak elemzéséről, figyelembe vételéről szólt. Ennek során az a gondolat vált középponttá, amely szerint „Olyan szoborra van szükség, amely a megtapasztalás emocionális élményét nyújtja, érzelmeket ébreszt, amely által valós emlékezés történhet meg.”

Természetesen tükrözi a különszám a Gulág Emlékbizottság munkáját is, amelynek a VERITAS Történetkutató Intézet is tevékeny részese; Szakály Sándor főigazgató az emlékbizottság tagja. A VERITAS Intézet honlapja rendszeresen tudósít az emlékév eseményeiről.

Külön fejezetben szerepel a VERITAS Intézet által 2016. február 25–26-án, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban rendezett konferenciája, amely a Kárpát-medencei Gulág-tragédiákat vette számba és tette górcső alá. A nagyszabású összmagyar tanácskozásról a VERITAS-honlap és a Hidegkúti KILÁTÓ számolt be híven és alapos részletességgel, kiemelvén a VERITAS Intézet Tanácsadó Testületének elnöke, Boross Péter azon gondolatát, miszerint „legyenek erőforrásaink a Kárpát-medencei próbatételeink! Nem lehet más célunk, csakis talpra állni, megmaradni, gyarapodni!”

E tanácskozáson felszólalt Szakály Sándor főigazgató és Tóth Eszter Zsófia főmunkatárs. ülésvezetőként közreműködött Ujváry Gábor, a VERITAS Intézet egyik kutatásvezetője. Az intézet Deák Ferenc-i jelmondatát („hazudni nem szabad”) és törekvését („Hiteles történetírásra van szükség”) újfent megerősítette siófoki emlékülésén a SZORAKÉSZ.

Ennek érdekében a szervezet állást foglal(t) egy a kommunista rendszer bűneit vizsgáló különleges intézmény, illetve az azokat híven bemutató történeti múzeum létrehozása mellett is.

Az emlékév s e különszám is nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy ne veszítsük el nemzeti múltunk eme tragikus fejezetét, hogy múltunkat valós és hiteles ismeretek alapján lássuk, s ez hozzásegítsen a „volt-idő” egészének vállalásához. A kormány által 2015-ben meghirdetett emlékév 2017. február 25-ig tart, tehát az addig megrendezendő események bőven megtölthetnek egy másik különszámot. De már a most megjelentet is bizton vehetik kezükbe történelemtanárok, történészek, közéleti személyiségek, a magyar történelem iránt érdeklődők, hiszen az nemcsak a szervezet sokrétű, gazdag tevékenységét mutatja meg, hanem biztos iránytű a GULÁG–GUPVI világának megismeréséhez.

Oszlánszki Tamás Tibor

Forrás: Hidegkúti Kilátó