Eszter meg a sátán fattya

Hideg téli nap Szatmárban. A Kraszna már befagyva, a Szamos széle is gérázik, de a komp még jár, mert az élet azért nem áll meg, hogy beköszöntött a fagy. Ám a túlparton, Olcsvaapátiban teremtett lelket se látni, kihalt a Tiszához, a falu híres fürdőhelyére vezető út is. Hosszú, széles homokpad húzódik itt a szélen, alatta meg a falu másik öreg „ré’háza”, s a komplejáró, de rég megszűnt már a közlekedés, az embernek kerülnie kell, ha Szatmárból át akar kelni Beregbe.

Forrás: szabadfold.hu

Kolozsvári és tordai civilek deportálása a kollektív emlékezetben

Az 1944-es esztendő több súlyos csapást mért Kolozsvárra. Mindez májusban kezdődött a zsidóság deportálásával, majd folytatódott a nagyszámú polgári áldozatot követelő június 2-i amerikai légitámadással, a szovjet csapatok október 10-i bevonulásával pedig újabb szörnyű tragédia érte a várost. Hetvenhárom év távlatából szemlélve az eseményeket, nem túlzás kijelenteni, hogy szinte nem létezett Kolozsváron olyan magyar család, amely közvetett vagy közvetlen módon nem volt érintett a történésekben. (Gulág-jelenség, a Szabadság különszáma.)

Placid atya búcsúüzenete

Olofsson Placid atya száz év földi szolgálata után hazatért Teremtőjéhez. Egy teljes évszázadot élt – döbbenetesen hosszú idő. Ahogy felfoghatatlan hosszú volt megpróbáltatásainak sora is, amit a kommunista rendszer rámért. Megjárta a rezsim munkatáborait, éhezett, bántalmazták, elvesztette megannyi barátját. De később, a „gulyáskommunizmus” hazug rendszerében sem teljesedhetett ki papi szolgálata. Igazán szabadon élete utolsó huszonhat évében működhetett.

Forrás: 777blog.hu

Oldalak

Tudta-e…

Tudta-e, hogy a recski kényszermunkatábort nevezik a „magyar Gulágnak”? A szovjet munkatáborok mintájára szervezett táborban a bírósági ítélet nélkül idehurcolt, mintegy 1500 fogvatartottat minimális létfeltételek között dolgoztatták a kőbányában. Sztálin 1953. márciusi halála után került sor a tábor feloszlatására.