Magyar évadnyitó Párizsban
Két jelentős kiállítással és egy megrázó színházi előadással kezdte meg őszi évadját szeptember 8-ikán a Párizsi Magyar Intézet. „Az idegen ég alatt” című, eredeti dokumentumokra és a túlélők tárgyaira alapozott tárlat a szovjet kényszermunkatáborok kegyetlen világát, a „Négy szemlélet, egy kiállítás” című fotómustra a Visegrádi Négyek kiváló fotóművészeinek munkáit mutatja be. Egyszeri és nehezen megismételhető élményt nyújtott Matei Visniec „A női test mint harcmező” című kamaradarabjának bemutatása, francia színészekkel, Gerzsenyi Bea rendezésében.
Miután a francia közönség lényegében semmit sem tud a második világháború utolsó hónapjaiban elsősorban a magyarországi német lakosságot sújtó, málenkij robot néven elhíresült etnikai tisztogatásól, Havasi János igazgató fontosnak tartotta, hogy a GULÁG-GUPVI emlékév forrásait felhasználva reprezentatív kiállítás segítségével ismertesse a történeti tényeket. Ehhez a pécsi Janus Pannonius Múzeumban talált partnerre. Walterné Müller Judit igazgató-helyettes a sajtó képviselőinek elmondta: - Ritkán fordul elő, hogy egy szakmai feladat ilyen szorosan fonódjék össze a muzeológus magánéletével. A Párizsi Magyar Intézet kurátori felkérése személyesen is érintett, hiszen nagymamám szintén éveket töltött szovjet munkatáborokban a második világháború után, magam pedig az elmúlt öt évben több kegyeleti úton is részt vettem a volt Szovjetunió lágervidékein.
Az Erdős Géza grafikai tervei alapján kivitelezett tárlat hiteles történeti dokumentumok és helyszíni kutatások alapján mutatja be a sztálini politikai és hadigépezet magyarországi ámokfutását. A kiállítás legnagyobb értéke azonban az az eredeti tárgy- és képanyag, amely a túlélők hagyatékából került elő, s éppen a párizsi bemutatás céljából adták kölcsön a múzeumnak. Négy elhurcolt fiatal nő élettörténetének és személyes tárgyainak igen attraktív megjelenítése segít betekintést nyújtani a párizsi látogatóknak a munkatáborok életébe. A durva fából ácsolt installáció mellett – még egy, az eredetivel szinte illúziót keltően azonos lakóteret is berendeztek a muzeológusok – kiáltó ellentétként jelenik meg a deportált személy hirtelen megszakadt polgári életének néhány dokumentuma. A kiállítást gazdag hang- és videóanyag teszi teljessé. Előbbit egy korhű „cellában”, utóbbit egy raklapokból és szalmazsákokból felépített vetítősarokban lehet tanulmányozni.
A málenkíj robot kiállítással egy időben nyílt meg a PMI földszinti csarnokát ékesítő V4 fotótárlat, amely már címében is árulkodik ars-poeticájáról: „Négy szemlélet, egy kiállítás.” Pŕemysl Havlik cseh, Peter Župnik szlovák, Tomek Sikora lengyel és Pereszlényi Erika magyar fotóművész anyaga valóban mind látásmódjában, mind kivitelezési módjában eltér egymástól, mégis az összkép összetéveszthetetlenül közép-európai. Dan Jurkoviĉ, a párizsi Szlovák Intézet igazgatója a tárlat előzményeit ismertetve elmondta: a Visegrádi Négyek kulturális intézetei a francia fővárosban is kiválóan együttműködnek, s a most megnyílt közös fotókiállítás mellett hamarosan komolyzenei és jazzkoncerteket, a V4 jelentőségét méltató konferenciát és filmvetítéseket is rendeznek.
A nyitóest megkoronázásaként – és nyilvánvalóan a málenkij robot mondanivalójának hangsúlyozására - „A női test mint harcmező” című kamaradarabot láthatták a nézők az intézet zsúfolásig megtelt színháztermében. Matei Visniec Franciaországban élő román szerző művét Gerzsenyi Bea rendező már többször is színre vitte az avignoni fesztiválon, s most külön erre az alkalomra hívta össze ismét kis társulatát. A darab egy, a boszniai háború idején megerőszakolt fiatal lány és egy amerikai pszichológusnő elképzelt párbeszédére épül, Cécile Durand és Dimitra Kontou érzékletes előadásában. A drámai dialógus hatását szinte sokkoló fény- és hangeffektusok erősítik fel.
A kiállítások október 13-áig tekinthetők meg a Párizsi Magyar Intézetben.