Beszédes múlt

Mv: Becslések szerint a második világháború végén csaknem nyolcszázezer magyart hurcoltak a Szovjetunióba, akik közül kétszázezren meghaltak. A jövő februárig tartó Gulág-emlékév rájuk is emlékezik. Ennek jegyében zajlott konferencia tegnap Gulág jelenség címmel. Mattyasovszky Nóra összeállítása.

R: A mostani konferencia az emlékév sokadik rendezvénye, de mégis szükség van rá, hogy újra és újra beszéljünk az egykor történtekről. A Gulág szó fogalma már messze elszakadt az eredeti orosz mozaikszó jelentésétől, ami annyit tesz, javító munkatáborok főigazgatósága, mondta Gecsényi Lajos címzetes egyetemi tanár, a rendezvény egyik szervezője, előadója. Magyarországon ez nem egy adminisztratív szervet jelöl, hanem azokat a borzalmakat, azoknak a rettenetes eseményeknek a helyét, amelyek a diktatúrákban jöttek létre. Gecsényi Lajos, címzetes egyetemi tanár: Nem csak a magyarok szenvedéséről van szó, hiszen a Gulág első helyen 1918-ban-'19-ben a kommunista szovjet Oroszországban jött létre, és fejlődött egyre tovább, és Magyarországnak is lett Gulágja, lett Recskje, mint ahogy Romániának lett a Duna-delta, lett a máramarosi börtön, a Vajdaságnak, Jugoszláviának lett a járeki internáló tábor, és még sorolhatnám tovább.

R: A Gulág-jelenség a történészek szerint egy olyan eltorzult szemlélet, ami megfosztja az embert a méltóságától, rabságban tart, kényszerít, olyanért büntet igazságtalanul, amiről egy ember sem tehet, a származásért vagy a nemzetiségért. Gecsényi Lajos arról beszélt, a társadalmat akarták megtörni a diktatúrák.

Gecsényi Lajos: Megtörni az embereket, megsemmisíteni őket lelki mivoltukban, és ez nem csupán arra az időre szól, amíg a táborokban vannak, hanem egész életükre. Nyomon követik őket, és tudják azt, hogy bármikor, bármilyen pillanatban visszakerülhetnek ezekbe a táborokba.

R: A munkatáborokban elsősorban a sztálini politika ellenzőit, hadifoglyokat dolgoztattak vagy végeztek ki, de a véletlenszerűen elhurcolt polgári lakosságot ugyanúgy napi 10-12 óra kemény fizikai munkára kényszerítették minimális élelmezés mellett, gyakorlatilag orvosi ellátás nélkül. Kutatók szerint, mert pontos számokat nem lehet tudni, a kommunista diktatúra alatt körülbelül húszmillióan haltak meg a táborokban. A rémuralom nem kímélte az egyházi személyeket sem, idézte fel Kun Miklós történész.

Kun Miklós, történész: Sztálin alatt 1938-ban csak papokat, csak világi hívőket 150 ezret tartóztattak le, abból 83 ezer embert végeztek ki. A háború után, amikor Sztálin megegyezik '43-ban az egyházzal, Sztálin létrehozza a pátriárkátust. évente mindössze ezer papi méltóságot vagy ezer vezető hívőt visz el Sztálin. Ortodox egyházhoz '48-ig egyáltalán szinte nem nyúl, de például a lengyel területeken amikor bevonult a Vörös Hadsereg a papok jelentős részét, katolikus papokat elviszik.

R: Szovjet mintára Romániában is számos börtönbe, táborba hurcoltak politikai foglyokat, egyházi személyeket. Csak 1945 és '64 között több mint 240 ilyen intézmény működött Romániában. Egy ilyen láger volt a máramarosszigeti börtön is, amely ma emlékközpontként működik, mondta el Dobes Andrea történész.

Dobes Andrea, történész: Máramarosszigeten 58 egyházi személyiség volt bezárva, római katolikus és görög katolikus főpap, pap és szerzetes. Olyan nevek mint Boga Alajos, vagy a görög katolikus részről öt püspök halt meg a máramarosszigeti börtönben, például Márton Áron. Ő is végigjárta máramarosszigeti börtönt, ő 1951-ben került a börtönbe, és '54-ben májusában vitték el szigetről a belügyminisztérium fogdájába.

R: Azok a bűnök, amelyeket a magyar lakossággal szemben elkövettek, nem emberiség, hanem emberiesség elleni bűntettek voltak, hívta fel a figyelmet Horváth Attila, az ELTE egyetemi docense.

Hozzátette, ennek fogalmát még 1947-ben vezette be a magyar állam, és azt mondta ki, ha az állam a polgárai ellen ilyen típusú bűnöket követ el, azok sosem évülnek el.

Forrás: KOSSUTH RÁDIÓ - 180 PERC